Megélni a pillanatot: a tudatos jelenlét pszichológiája

"Több dolog rettent bennünket, mint amennyi szorongat, és gyakrabban szenvedünk a hiedelmektől, mint a valótól." Seneca


Minél inkább akarok boldog lenni, annál boldogtalanabb leszek?

A könyvesboltok polcán számtalan "önsegítő" pszichológiai tartalmú könyvet találunk, és még ha a témájuk látszólag különböző is, mind egyetlen célt tűzött ki, megtanítani minket, halandókat boldognak lenni. Pontosan, precízen megfogalmazva, hogy ennek érdekében mit tegyünk, és mit ne tegyünk. Mindez a mi szempontunkból nézve egyetlen gondolatot erősít: boldognak lenni jó. És, mert ami ezen a világon jelen van, annak meg kell, hogy jelenjen az ellenkezője is, ezért az elménk máris összekapcsolja ezt a gondolatot egy másikkal: boldogtalannak lenni rossz. És ha megértjük a világnak ezen működését, hogy körülöttünk minden ellentétpárokból épül fel, megértjük azt is, hogy minél inkább vágyunk a jóra, a boldogságra, annál inkább hívjuk be életünkbe a rosszat, a boldogtalanságot is. Ha naphosszat csak azon jár az agyam, hogy nem akarok negatív dolgokra gondolni, nem akarom magam rosszul érezni, erőt, energiát adok ezeknek az érzéseknek, gondolatoknak. Én magam táplálom a boldogtalanságomat, a pénztelenségemet, a félelmeimet.

Meg kell élnünk mindkét oldalt, addig nem lehetek boldog, amíg nem tudom milyen boldogtalannak lenni, mert nincs mihez viszonyítani. A két érzés ad ki egy egészet. A negatív gondolatoknak, negatív érzelmeknek is megvan a helye az életünkben. Ahhoz, hogy teljes életet élhessünk, meg kell élnünk a negatívumokat is, nem lehet mindig csak a boldogságra fókuszálni. Az ember egy átlagos napja során számtalanszor kerül szorongást keltő helyzetbe, és ahelyett, hogy ilyenkor egyetlen pillanatra megállna, és engedné ezt az érzést magában szabadon áramolni, majd távozni, azonnal harcolni kezd ellene, amivel csak táplálja, felerősíti azt.

Hogyan működik az emberi elme?

Az idő nagy részét "kóborlással" tölti. Ilyenkor gondolatban teljesen máshol járunk, újra élünk pillanatokat a múltban, vagy megpróbáljuk megfejteni a jövőt. Pont a jelen pillanata az, amire a legkevesebb figyelmet fordítjuk. Pedig minden fájdalmunk a múltban, minden félelmünk a jövőben van. A jelen semleges. Tőlem függ. Az önfeledten játszó gyermek attitűdjével kellene megpróbálnunk szemlélni a világot, a jelen élményére koncentrálni, azt annak a teljességében megélni.

Az elme másik fontos működése a folyamatos történetgyártás. Elég egyetlen átsuhanó gondolat reggel a buszon, hogy vajon a nagy rohanásban kihúztam-e a konnektorból a vasaló csatlakozóját, és mire a munkahelyemre érek, gondolatban már az esti híradót látom, a villogó tűzoltó autókat, a leégett házat, a szomszédok elszenesedett holttestét.

Az elme értékel. Nem csak megél dolgokat, kategorizál. Ez jó nekem, az nem jó nekem. És ebből adódóan folyamatosan viszonyít, felhasználva a múltat, elébe menve a jövőnek.

"Egyetlen pillanat létezik csupán, amelyben fontos, hogy felébredj, ez a pillanat most van"

A buddhista tanítás ebben az egyetlen mondatban tökéletesen megfogalmazza a jelen megélésének a lényegét. A tudatos jelenlétét nem más, mint az elme működésének egy olyan különleges módja, amelyben tudatosan, ítélkezés mentesen fordítom teljes figyelmemet a jelen pillanatra. Tökéletesen tudatában vagyok a testi élményeimnek, a hozzám eljutó képeknek, hangoknak, a saját gondolataimnak, érzéseimnek. Mindezeket csak befogadom, nem ítélkezek felettük, nyitott vagyok rá, a figyelmemet tudatosan irányítom ezekre a területekre.

Az életünk nagy részét a tudatos figyelem kikapcsolásával, automata üzemmódban éljük. Rutinból cselekszünk, a már megtapasztalt, megtanult sémák szerint, rengeteg új élménytől fosztva meg magunkat. A tudatos figyelem ezt a működést próbálja szándékos cselekvéssé formálni.

Az idő véges

Sokan élik úgy az életüket, hogy nem néznek szembe ezzel a kérdéssel, gondolni sem akarnak rá. Az ember szereti azt hinni, van még bőven ideje, előbb legyen karrier, pénz, család, majd utána ráér magával foglalkozni, boldognak lenni. Majd, ha lesz rá idő. De mindig jönnek újabb és újabb célok, mindig jön egy újabb majd, ha...

A pozitív pszichológia

Mint irányzat, Csíkszentmihályi Mihály nevéhez és a flow élményhez köthető. De amíg a flow mindig valami aktivitáshoz, cselekvéshez kapcsolódik, úgy a tudatos jelenlét pszichológiája, a mindfulness, a létezés élményének -legyen az éppen pozitív vagy negatív- megélését helyezi előtérbe.

- Ne a gondolataidat akard megváltoztatni, hanem a gondolataidhoz való viszonyodat.

- Tanulj meg különbséget tenni a gondolat és a valóság között.

- Ne a belső élményeidet akard átformálni, csak élj együtt velük, fejlődni, haladni segítenek.

- Ne az újabb HA-ra várj, az ITT és MOST-ban élj meg minden pillanatot, annak tökéletes valójában.

A jó, és teljes élet nem egyenlő azzal, hogy kizárólag pozitív élményeink, érzéseink, vagy gondolataink vannak, hanem, hogy elfogadom magamban a másik oldal jelenlétét is. A pozitív pszichológia célja, hogy módszereivel az ember önmaga tudjon azon dolgozni, hogy jobbá, teljesebbé tegye az életét.